Tartalom
A két darabot összekötő, javítóanyagok sokféle módon jelenhetnek meg a szövetek tekintetében. A négy leggyakoribb módszer a hegesztéshez az alapvető varrás, ragasztás, egymásba illesztés és összekapcsolás. Előfordulhat, hogy a nagy függönypanelek, paplanok, aplikák vagy otthoni textíliák készítéséhez szükség van a javítószövetekre. A választott kötési módszer függ a szövet használatától.
A paplanok és az otthoni textíliák gyártásakor a szövetek hasítása gyakori (Photos.com/Photos.com/Getty Images)
szabás
A varratok a leggyakoribb módja a szövetek egyesítésének, mivel sokoldalúak és egyszerűek. Bár a bonyolultabb varratok varrógépet igényelnek, az alapvarratok nagy része szálral és tűvel tartható.
Szövet ragasztó
A szövet ragasztóanyag használható szövet egymáshoz illesztésére, bár ez nem olyan erős, mint a varrás. Ez a ragasztó gyorsan, tisztán szárad, és ellenáll a hagyományos és száraz mosásnak.
twining
Folyamatban van a függőleges szálakon metsző vízszintes szövetek egymásra szétválasztása. Az anyag egymást követő hurkokon keresztül zsinórot képez, amíg egyenletes, kötött darab szövetet képez.
Kötött ízületek
A szövetkötések összekötése olyan technika, amelyet a szövet részeinek ragasztás vagy szál használata nélkül történő összekapcsolására használnak. Néhány gyakori csomózott ízületek közé tartoznak a réscsuklók, a lánccsatlakozások és a nyakkendők. Minden csomó egyedi módon készül, az anyag felhasználásától függően. Ezt a technikát általában takarók, szőnyegek vagy más otthoni textíliák esetében használják.