Tartalom
Miután a közpolitikai vita szélére került, a nehézfémek, például az arzén, a kadmium, a higany és a nikkel hatásaival kapcsolatos aggodalmak fokozták a környezeti hatásaikra vonatkozó információkat, és ezáltal ismertté váltak. A felszín alatti vizek és a talaj szennyezettsége csak a nehézfémekkel kapcsolatos közegészségügyi fő kockázatok közül kettő. A csonthibák, a megnövekedett vérnyomás, a vesekárosodás és a tüdőrák aggodalma is felmerült, az érintett anyag típusától függően.
Az alapvető összefoglaló
A földkéreg természetes összetevőiként létező nehézfémek kis sűrűségű kémiai összetevők közé sorolhatók, koncentrációban még mindig erősen mérgezőek vagy mérgezőek - mint például a kadmium, az ólom és a higany, amelyek a legnagyobb szennyezési kockázatot jelentik. A talaj és a vízrendszerek a legnehezebb belépési pontok a nehézfémek számára, amelyek hajlamosak a bioakkumulációra - vagy az állat- és emberi organizmusokban való felhalmozódásra - a közegészség szempontjából veszélyesek.
Kadmiumhatások
Elsősorban újratölthető nikkel-kadmium akkumulátorokban használják, a kadmium-vegyületek kibocsátása drámaian megugrott - mivel a benne lévő háztartási termékek nagy részét nem újrahasznosítják, de végül a háztartási hulladékba dobják. A kadmiummal kapcsolatos egészségügyi kockázatok közé tartoznak a csonttörések, a vesekárosodás, valamint a csonthibák és törések fokozott esélye.
Ólomhatások
Régi házak porában, festékében és talajpelyhében megfigyelve az ólomnak való kitettség ezen anyagot tartalmazó élelmiszereken vagy csöveken keresztül is megtörténik. A megemelkedett szint súlyos toxikus hatást gyakorolhat a gyomor-bél traktusra, az ízületekre, a vesékre és a reproduktív rendszerre. Akut idegkárosodás is lehetséges. Az IQ-szint csökkenését gyermekeknél is dokumentálták, vérmérgük közepes mértékű mérgezéssel járt.
Higanyhatások
A higanynak való kitettség a legsúlyosabb környezeti szennyezési probléma. A stroke az expozíció egyik gyakori előfordulása. A fosszilis tüzelőanyagok maradványai a vízcsatornákba is kerülhetnek, és a baktériumok átalakíthatják metil-higanygá, a legmérgezőbb formává. Ennek az anyagnak már kis mennyisége is neurológiai károsodáshoz és halálhoz vezethet. Az elemek vagy a fémhigany túlzott mennyisége halálosan megsebesítheti vagy tartósan károsíthatja az agyat és a vesét.
