Tartalom
Az elektrolitikus ónozás egy galvanizálási módszer, amely viszont olyan folyamat, amely egy vékony fémbevonat kicsapásának kémiai reakcióját hozza létre egy másik fém alapján. Elektrolitikus ónozás esetén az alapfém általában vas és ón a tetőfedéshez. Ez a folyamat több mint 200 éves, de az idő múlásával tovább fejlesztették, hogy a galvanizálást egzakt tudománynak, és ne csak művészeti formának tekintsék.
Készítmény
Az alapfémet gondosan elő kell készíteni. Ez azt jelenti, hogy az ónozás megkezdése előtt addig kell mosni és csiszolni, amíg szennyeződés nem marad. Az elektrolitfürdőt nagy koncentrációban pozitív ón-ionok úsztatják a környezetében. Az elektródákat a fürdőbe mártják, hogy biztosítsák az elektromos töltést, amikor a bádogozási folyamat készen áll az indulásra. Miután az összes tisztítás és csiszolás befejeződött, negatív töltetet alkalmaznak az alapfémre, és elmerülnek az ónfürdőben.
Reakció
Mivel az alapfém negatív töltésű és az ónionok pozitív töltésűek, a kettő mágnesesen vonzódik egymáshoz. Az ónionok az alapfém felületéhez tapadnak, és amikor a kettő érintkezésbe kerül, az ionok visszatérnek fémes állapotukba és csatlakoznak a fémhez. Amint több ónion tapad az alapfém felületére, egy bevonat képződik körülötte, amely vastagságot nyer a fém merülési idejével arányosan. Amikor ezt eltávolítják az ónfürdőből, az elektrolitikus folyamat véget ér.
