Tartalom
A fúrófej tartós acélötvözetből készült rúdként kezdődik. Az ilyen szár hengeres, sima végű, átmérője általában megegyezik a kész fúróval. Először az egyik lapos véget kissé megdöntött kúpos csúcsgá kell alakítani. Ennek érdekében egy teljesen automatizált gép megragadja a rudat, és gyorsan (1000 fordulat / perc fölött) megpörgeti a tengelye körül (1. ábra). Eközben a gép leeresz egy speciális álló pengét úgy, hogy az egy bizonyos szögben érje az acélrúd szélét. A tárgy forgatása azt eredményezi, hogy a penge fokozatosan körbejárja a fúró végét, amíg csak egyetlen kúp marad a hegyén.
A borravaló elkészítése
Spirális hornyok készítése
A gép leállítja a rúd forgatását, és a fúrófej spirális hornyainak vágási helyzetébe mozgatja. Itt egy vékony körfűrész (általában kerámiából, mesterséges gyémántból vagy más kemény vegyületből készül), amely átlósan helyezkedik el a rúdhoz viszonyítva, és kevesebb, mint milliméterrel vágja a középpont felé. Amint ez megtörténik, a fűrész lassan mozog párhuzamosan a szárral, miközben a gép lassan elforgatja, ami a fúró hossza mentén sima spirális csatornát eredményez (2. ábra). Amint a fűrész eléri a szár végét, a gép elölről helyezi el a fűrészt, hogy levágja a második bit hornyot.
Titán bevonat
A fúró egy kicsit tartósabbá tétele érdekében a gyártó egy vékony titán-nitrid (TiN) réteget ad hozzá a teljes felületéhez. A titán-nitridet leggyakrabban a "fizikai gőzfázisú lerakódásnak" (DFV) nevezett eljárás útján alkalmazzák. Ebben a folyamatban a fúrót vákuumkamrába helyezzük szilárd titán-nitriddel. Ha a vegyületet nagyon alacsony nyomású környezetben (azaz vákuumban) melegítik, akkor "szublimálódik" (a szilárd állapotból közvetlenül a gáz halmazállapotba kerül).
Ugyanakkor ez a gáz lassan, egyenként egy-egy molekulával, a fúró felületén ülepedik, míg egész testét egy vékony, tartós film nem fedi.
