Tartalom
A sejtlégzés az a folyamat, amelynek során a sejtek lebontják a cukor- és zsírmolekulákat, és az ezekből a reakciókból felszabaduló energiát átalakítják egy másik formára, így könnyen elérhető a sejt egyéb funkcióinak ellátására. A sejtes légzés két fő mellékterméket vagy maradékot hoz létre, bár bizonyos körülmények között létrehozhat egy harmadik típusú mellékterméket is.
Szén-dioxid
A sejtlégzés során keletkező legfontosabb hulladék a szén-dioxid. Minden glükózmolekula, az egyik legáltalánosabb egyszerű cukor, hat molekula szén-dioxidot termel az aerob légzés során (vagyis a sejtlégzés oxigént tartalmaz). A szén-dioxid a sejtmembránon keresztül diffundál a véráramba, ahol visszavezetik a tüdőbe és kilégzéskor felszabadul.
Víz
A víz a sejtlégzés másik maradék mellékterméke. A glükózmolekula aerob légzéssel történő lebontása hat vízmolekulát eredményez. A szén-dioxiddal ellentétben a víz azonban nem olyan hulladék, amely különleges kezelést igényel, mivel a sejtek és a vér elsősorban vízből áll.
Tejsav
A sejtek energiát gyűjthetnek a glükózból, oxigén felhasználása nélkül, fermentációnak vagy anaerob légzésnek nevezett folyamat révén. Különösen az izmok támaszkodnak erre a folyamatra a megerőltető testmozgás kezdeti szakaszában, például futás közben. E folyamat során a glükózt lebontják, hogy energiát termeljenek, és egy szerves vegyület két molekuláját, az úgynevezett piruvátot, amelyet aztán kémiailag laktáttá változtatnak. A felesleges laktát fokozatosan a véráramon keresztül a májba kerül, ahol visszaalakul piruváttá. A futtatás során az izomsejtekben bekövetkező fermentációs folyamat bizonyos szempontból hasonló az alkoholos fermentáció folyamatához. Az élesztő oxigén hiányában metabolizálja a cukrot; az izomsejtek hulladékként szabadítják fel a laktátot, az élesztőből pedig az alkohol és az etanol.
