Tartalom
A könyvelői szakma globálisan négy alapvető számviteli feltételezést és négy alapvető számviteli alapelvet foglal magában. A számviteli feltételezések és alapelvek nem feltétlenül jogi iránymutatások. Inkább egész szakmára kiterjedő megállapodásokról van szó, amelyek célja a pénzügyi beszámolók világszerte történő egységesítése. A feltételezések és a számviteli alapelvek megértése alapvető a számviteli terület minden hallgatója és szakembere számára.
Alapvető feltételezések
Az alapvető számviteli feltételezések ugyanazt a célt szolgálják, mint a gazdaság általános feltételezései. A könyvelési tevékenységek ellenőrzött környezetben, stabil rendszerek és folyamatok felhasználásával zajlanak. A valós pénzügyi menedzsment azonban a való világban zajlik, amely változók és rendszerek sokaságát foglalja magában. Lényegében a számviteli feltételezések lehetővé teszik az irányítható rendszerek használatát a kontrollálhatatlan világban bekövetkező események magyarázatára.
Számviteli alapelvek
Az alapvető számviteli elvek a mögöttes feltételezésekből származnak. A számviteli elvek célja, hogy megbízhatóbbá és következetesebbé tegyék a pénzügyi jelentéstételt a pénzügyi kimutatások olvasói számára, beleértve a befektetőket, a szabályozókat és az üzleti partnereket.
Négy feltételezés
Az első feltételezés az a tény, hogy a szóban forgó társaság a tulajdonosaitól független jogi személy. Ez szó szerint a vállalatok és bizonyos hibrid szervezeti formák esetében érvényes, de ez nem igaz, és az egyéni vállalkozók és a magánszféra közötti hiteltelenség felfüggesztését igényli.
A második feltételezés szerint a vállalat továbbra is fennmarad, és belátható időn belül működik. Ez lehetővé teszi a könyvelők számára, hogy olyan technikákat alkalmazzanak, mint amortizáció, amelyek elosztják a költségeket több jövőbeli időszakra.
A stabil valuta feltételezése feltételezi, hogy a vállalat profitálni fog egy stabil valutaegységből. Ez egyike azoknak a gazdasági feltételezéseknek, amelyek a való világban soha nem igazak teljesen. A valutaértékek a fejlett és a fejlődő országokban folyamatosan változnak, de ez a feltételezés egyszerűsíti az eszközök értékelését.
Az utolsó feltételezés az a tény, hogy a pénzügyi információkat a jövőben rendszeresen elkészítik és jelentik. Ez a feltételezés szó szerint igaz minden nyilvános tőzsdei társaságra, valamint a magánvállalkozások széles körére.
Négy alapelv
Az első számviteli alapelv az a tény, hogy az eszközöket a mérlegben a beszerzési költségükön kell feltüntetni, nem pedig a jelenlegi piaci értékükön. Ez biztosítja a következetességet a társaság eszközeinek és nettó vagyonának értékelésében.
A kongruencia elve kimondja, hogy mind a bevételeket, mind a ráfordításokat ugyanúgy kell elszámolni, akár megszerzett vagy felmerült, akár pedig beérkezett vagy elköltött. Ez a pénzügyi beszámolás következetességét is növeli.
A bevételek elszámolásának elve kimondja, hogy a bevételeket csak teljes bevételük után lehet elszámolni. Ez megakadályozza a vállalatokat abban, hogy jövedelemjelentéseket készítsenek azokról a munkákról, amelyeket a közeljövőben terveznek elvégezni, de amelyekért még nem fizettek.
A teljes körű közzététel elve biztosítja a pénzügyi kimutatások olvasóit, hogy minden fontos pénzügyi információ szerepel a pénzügyi kimutatásokban. Ez megakadályozza a vállalatokat abban, hogy a pozitív számok kiemelésekor ne vegyenek fel negatív információkat.
