Tartalom
Nyakláncokat használtak az egyiptomiak, hogy biztonságban érezzék magukat. Az egyiptomiak mind az életben, mind a halálban a nyakláncokat amulettfajtákként használták, amelyek segítenek megvédeni magukat a gonosztól vagy imádni az isteneket. A nyaklánc jelentése vagy oka a használt szimbólumok és / vagy anyagok szerint változott.
Arany és drágakövek
Az aranyat nyakláncokban használták az istenek húsának ábrázolására, például az Arany Hóruszra, és a naphoz kapcsolódó isteni fémnek tekintik. A drágaköveket a nyakláncokban is használták, és a kő színe alapján meghatározott mitológiai jelentést követtek. Például a zöldes türkizkék az élethez és az örömhöz kapcsolódott, míg a vörös vagy vörösesbarna a tüzet és a vért jelképezte. Az egyiptomiak születésüktől kezdve gyűjtötték az amuletteket, hogy magukkal vigyék őket a túlvilágon.
Skarabeusz
Vallásos és jelentős szimbólum, a szkarabeut a nyakláncokban használták a közönséges egyiptomiaktól a fáraóig. A skarabeusz egy bogár volt, amelyet az egyiptomiak szentnek tekintettek, és alakját az amulett felső részébe vésték. Néhány bogár alsó részét pecsétként lehetett használni; agyagba nyomható hieroglifákkal vésték őket a tekintély szimbólumaként.
A szív amulettje
A szív az egyiptomiak lelke és lelke volt. A Holtak könyve szerint azt gondolták, hogy a szív túlvilágon nehéz, hogy bejuthasson az Oziriszbe, a mennyekbe. Ha a szív nagyon nehéz lenne, akkor a halál a maga korának végén következne be. Úgy gondolták, hogy egy szívamulett tartály a viselő szívének, és egy nyakláncon viselték, így a szív a halál után is az illetőnél volt.
Menat
A menát egy nehéz, gyöngyös nyaklánc, amelynek elülső darabja félhold alakú, és ünnepi tárgyként használták Hathor istennőhöz, akiről az egyiptomiak úgy vélték, hogy hatással vannak az újjászületésre és a halálra. Ezt a darabot inkább királynők és várakozó hölgyek használták fel, mint papnőket. Ritka esetekben a menát férfiak, főleg Hathor imádói használták. Úgy gondolták, hogy a nyaklánc az istennő hatalmának eszköze.
