Tartalom
A fehérítő nátrium-hipoklorit és víz oldata. Klórgáz keletkezik, ha a kénsavat fehérítővel keverik. Ez a reakció az oldat pH-változásának lúgossá és savvá alakulásának függvénye, kombinálva a hipoklorinsav erős oxidatív tulajdonságával.
Savak és bázisok
A sav olyan kémiai vegyület, amely hidrogéniont (H +) adományoz egy másik vegyületnek. A hidrogéniont kapó vegyületet bázisnak nevezzük. A tiszta víz normál pH-mérése 7,0. Ha egy savas vegyületet vízben oldunk, a kapott oldat pH-ja 7,0 alatt van. Ha egy bázist vagy lúgos vegyületet vízben oldunk, az oldat pH-ja nagyobb, mint 7,0.
Oxidálószerek
Az oxidálószer egy nagy elektron affinitású kémiai vegyület. Oxidációs-redukciós (vagy redox) reakcióban az oxidálószer elektronokat fogad, míg a redukálószer elektronokat veszít.
Szaniter víz
A nátrium-hipoklorit (NaClO) a klór stabilizált formája. Az otthon használt fehérítőszer általában 3-6% nátrium-hipokloritot tartalmaz vízzel keverve. Ha nátrium-hipokloritot adunk vízhez, hipoklorinsavat (HOCl) és nátrium-hidroxidot (NaOH) kapunk. A reakció képlete a következőképpen fejezhető ki: NaOCl + H2O? HOCl + NaOH-. A nátrium-hidroxid bázis, amely a háztartási fehérítő vizet lúgosítja, pH-ja 12,5 körüli.
Kénsav
A kénsav (H2SO4) színtelen, szagtalan és viszkózus folyadék. Rendkívül maró hatású. Vizes oldatban hígítva hidrogénben (H +) és szulfátanionban (SO4-2) disszociál. A vizes kénsav erősen savas oldatot hoz létre, amelynek pH-értéke a savban lévő víz arányának függvényében változik.
Fehérítő és kénsav
Ha egy savat nátrium-hipoklorittal keverünk, a sav hidrogénmolekulát adományoz a vegyületnek, és a nátrium (Na) molekulát kicserélve hipoklorinsavat (HClO) termel. A kénsav és nátrium-hipoklorit oldat összekeverése nátrium-szulfát (Na2SO4) és hipoklorinsav oldatot eredményez. Az oldatban lévő vegyületek ábrázolására az (aq) jelölést használva a képletet a következőképpen fejezhetjük ki: 2NaOCl (aq) + H2SO4 (aq) => Na2SO4 (aq) + 2HClO (aq).
Fehérítő és klórgáz
A kénsav és a nátrium-hipoklorit reakciója nem állítja le a nátrium-szulfát és a hipoklorinsav termelését. Vizes oldatban a hipoklorit (HClO) és a klór (Cl2) egyensúlyt ér el, amely az oldat pH-jától függ. Savas oldatban az egyensúly a klórnak kedvez az alábbiak szerint: A hipoklorinsavat részben hipoklorit-anionra (OCl?) És hidrogén-kationra (H +) bontják. A hipoklorinsav erős oxidálószer, ezért az oldatban megmaradt hipoklorinsav oxidálja a hipoklorit aniont, és irritáló és mérgező klórgázt (Cl2) hoz létre.
