Tartalom
A tengeri teknősöknek van tüdejük és levegőt lélegeznek be. Az a képességük, hogy hosszú ideig víz alatt tudnak maradni, inkább kopoltyú halakhoz hasonlíthatják őket, de hüllőkről van szó, akiknek a felszínre kell emelkedniük, hogy lélegezzenek. A tengeri teknős fiziológiájában számos olyan adaptáció létezik, amelyek lehetővé teszik a szervezet számára, hogy hatékonyabban használja fel az oxigént, és ellenálljon a ritka megjelenés mellékhatásainak.
Speciális légzés
A teknősök megjelenésekor nagyon gyorsan megtölthetik tüdejüket. A bőrhátú teknősök úgy tudják szabályozni a légzésszámukat, hogy nagy mennyiségű levegőt szívnak be a szövetek feltöltésére a ritka felszínlátogatások során. Ezen a ponton kissé olyanok, mint a bálnák, amelyek emlősök. A teknősnek legtöbbször csak egyszer kell mély lélegzetet vennie, mielőtt újra elmerülne. A vizsgálatok kimutatták, hogy a tüdő kapacitásának több mint 50% -a cserélődik egyetlen légzéssel.
Oxigéntárolás
Néhány teknős órákat alhat, miközben teljesen elmerül. A légzés között nagy távolságokat is úszhatnak. Vérük és szöveteik ugyanis könnyebben tárolják az oxigént, mint más állatoknál szokásos. A teknősökben több vörösvértest és hemoglobin van az oxigénátadáshoz. Izmaid nagy mennyiségben tartalmazzák a mioglobint, amely hosszú úszások során több oxigént szállít a szövetein keresztül. Ezek az állatok rendkívüli képességet mutatnak oxigén viszonylag nagy tüdejükbe is. Nagy távolságok úszásakor a teknősöknek 20 vagy 30 percenként fel kell emelkedniük, hogy lélegezzenek. Pihenés alatt órákig fennmaradhatnak anaerob légzésben (levegő nélkül).
CO2-ellenállás
A ritka légzés mellékhatása a széndioxid felhalmozódása a véráramban. A CO2 az ember minden kilégzésével kiürül, de a teknősöknek a kiürülésig magukkal kell vinniük a salakanyagot. A tengeri teknősök szíve különleges háromkamrás kialakítású, amely lehetővé teszi a fajok számára, hogy tolerálják a szén-dioxid felhalmozódását.
Anyagcsere
A tengeri teknős anyagcseréje lassú. Ez azt jelenti, hogy testének nincs szüksége tápanyagokra vagy oxigénre olyan gyakran, mint a gyors anyagcsere szükségessé teszi. Ezen túlmenően, a teknős belső folyamatai eltérően működnek a hosszú merülések során, elterelve a vér áramlását az agyba, a szívbe és az idegrendszerbe, és távolabb más szervektől, amelyek alkalmazkodtak az oxigénhiány kezeléséhez. Bizonyos esetekben a pulzusszám kilenc percenként egy ütem ütemben csökkenhet. A Kaliforniai-öbölben található zöld teknősök gyakran beásódnak a tenger alá, és a téli hónapokban áttelelnek.
Kiegészítő oxigén
A teknősök egy része az orrán és a száján keresztül vizet nyelhet, és további oxigént nyerhet ki. E fajok garatának bélése egyfajta kopoltyúként szolgál, másodlagos oxigénforrásokat biztosítva. Más típusok a végbélnyílás közelében lévő üregeken keresztül fogyasztják a vizet, amelyek kopoltyúként is működnek, hogy oxigént nyerjenek ki a környező vízből. Ezek a folyamatok nem biztosítják az állat oxigénellátásának nagy részét, egyszerűen kiegészítik a felszínen történő légzés során összegyűjtött levegőt.
