Tartalom
Az ókori Görögország komédiáinak színészeinek olyan karaktereket kellett képviselniük - akik nem voltak emberek, például darazsak vagy akár felhők is - amelyeket a közönség egyértelműen megkülönböztethet. Ennek fő módja maszkok és jelmezek használata volt, amelyeket a színházi kórus színészei használtak. Ez változott a korszakkal és a szóban forgó játékkal, de mégis szerepet játszott az ókori Görögország komédiáiban.
Ruházat alakú
A ruhák természetesen buták voltak, és teljesen különböztek a bonyolultabb és komolyabb ruhadaraboktól, amelyeket a színészek tragikus darabokban viseltek. Az ókori görög vígjáték színműveiben a színészek egész testet öltöztettek, mellkason és gyomorban párnákkal. Mivel a színészek mind férfiak voltak, azok, akik férfiszerepet játszottak, az ágyékban pamut falloszt viseltek, amely felálló vagy petyhüdt. A nőket alakító színészek magas sarkú cipőt viseltek. Az új görög vígjáték színészei hasonló ruhákat viseltek, de párnázás nélkül.
A ruhák jelentése
A ruhák azon túl, hogy segítették a nézőket a szereplők nemének megkülönböztetésében, több részletet is tartalmaztak egyes nézőkről a nézők számára. Az ünnepi ruházat azt sugallta, hogy a karakter például pap volt, míg más ruházat jelezhette, milyen gazdag vagy szegény lehet a karakter, vagy mit tett azért, hogy eltartsa magát.
Maszkok fomas
Az ókori Görögország komédiáiban használt maszkok groteszk megjelenésűek voltak, néha az emberek jellemzőit parodizálták, amelyeket a nézők felismerhettek. Jellemzően egy maszk furcsa mosollyal vagy tekintettel nézett ki, ellentétben a tragédiás maszkok komolyabb jellemzőivel. Más későbbi vígjátékokban természetesebb maszkokat használtak. Ezek a maszkok különféle anyagokból készültek, például szövet és liszt paszta kombinációkból, vagy néha fából.
Maszk funkciók
A ruhákhoz hasonlóan az álarcok is feltüntették a színész által játszott karaktertípust, megalapozva a személyiséget, az érzelmeket és a nemet. A karakter vonásainak és szerepének egyértelmű megjelölése, a maszknak különleges célja volt, mivel lehetővé tette a színpad legtávolabbi nézőinek is, hogy észrevegyék az egyes karaktereket, mivel távolról is jól látható volt. A maszkok túlzó vonásokkal készültek, és a színész hangját is felerősítették, hogy a távolabbi nézők hallhassák a darab párbeszédét. Mivel a színészek egyszerre két szerepet játszottak, a maszkból olyan darab lett, amely lehetővé tette a színész számára, hogy könnyen megváltoztassa identitását.
