Tartalom
- A lefoglalás általános leírása
- Álrohamok x Rohamok
- Differenciáló jellemzők
- Diagnózis
- Az álkonvulzió kockázati tényezői
Az "álgörcs" kifejezés olyan eseményeket ír le, amelyek első pillantásra epilepsziás rohamnak tűnnek, de olyan betegeknél fordulnak elő, akik nem szenvednek epilepsziában. Ezeket a rohamokat valamilyen pszichológiai rendellenesség okozza, ezért konverziós rendellenességként kezelik őket. Az ilyen rendellenességek olyan állapotok, amelyekben a betegnek olyan betegség tünetei vannak, amelyeknek nincsenek.
A lefoglalás általános leírása
Annak megértéséhez, hogy mi az álroham, fontos megérteni a roham általános jellemzőit. Különböző módon mutathatják be magukat, de általában hirtelen változással járnak a viselkedésben, a test működésében, az érzésben vagy a mozgásban. A rohamok az egyik végtag hirtelen görcsétől kezdve a megismerés átmeneti elvesztéséig és a tevékenységek során bekövetkező "megfagyásig" (részleges rohamként ismertek) terjedhetnek.
Álrohamok x Rohamok
Az álgörcs tünetei nagyon hasonlóak az epilepsziás rohamokhoz, kivéve az eredetet, amely pszichológiai, nem neurológiai. Az epilepsziás roham egyik jellemzője, hogy a roham során rendellenesen áramlik az agy villamos energiája. Ez a kisülés nem létezik álgörcsben.
Differenciáló jellemzők
Bizonyos viselkedések gyakrabban fordulnak elő álrohamokban, mint epilepsziás rohamokban. Például álrohamot szenvedő személy nagyobb valószínűséggel harapja meg a nyelv hegyét (valódi roham során az epilepszia nyelve puha lesz, és a hegy a fogak számára nem elérhető). Az álroham egyéb jellemzői közé tartozik, hogy fokozatosan megalapozzák magukat, és legalább két percig tartanak. E roham során a beteg lehunyta a szemét. Az álgörcsök magukban foglalják a fej egyik oldalról a másikra történő mozgását, ami epilepsziás rohamokban ritkán fordul elő.
Diagnózis
Az elektroencefalogram kiküszöböli az epilepszia esélyét egy olyan személynél, akinek álrohama van. Ez a vizsgálat magában foglalja több elektróda elhelyezését a beteg fején és fejbőrén az elektromos aktivitás figyelemmel kísérése érdekében. Mint említettük, az álkonvulzióknak nincs rendellenes elektromos aktivitása, ami jellemző az epilepsziás rohamokra. Ezenkívül számos epilepsziás roham egy prolaktin nevű hormon felszabadulását eredményezi, amely egy roham után jelen van a vérben. Az álkonvulziók nem járnak a vér prolaktinszintjének emelkedésével.
Az álkonvulzió kockázati tényezői
Az álgörcsben szenvedő betegek körülbelül 3/4-e nő. Ezek általában korai felnőttkorban vagy késői serdülőkorban fordulnak elő. Az ilyen rohamokban szenvedők gyakran pszichés rendellenességekkel küzdenek, például súlyos depresszióval vagy szorongásos rendellenességgel. Emellett általában számos orvosi probléma van, amelyek meghatározatlanok vagy nem értettek.
