Tartalom
A teknősök hidegvérű vízi hüllők, amelyeket a hátukon hordozott kemény héj jellemez, amely védelmet nyújt a ragadozók ellen. Az éles hegyet a felületek vágására és törésére használják. A teknősök, az egyik legrégebbi ismert lény, több mint 200 millió évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Jelenleg az emberek hatása fenyegeti őket, különösen a vadászati tevékenység.
Anatómia
A teknős légzőrendszere a szájtól a tüdőig megy. A száj oxigént inspirál, amely átmegy a garaton és átjut a glottison. A glottis, egy kis járat közvetlenül a garat után, gátként működik a garat és a gége között, és megakadályozza a tengervíz tüdőbe jutását. A glottis után ott van a légcső, amely a hörgőkhöz vezet, később két tüdőhöz kapcsolódó hörgőcsőre oszlik. A teknősök tüdeje más létfontosságú szerveken található, közvetlenül a héj alatt.
Lehelet
A száj oxigént szív be, amely átmegy az egész rendszeren, amíg el nem éri a tüdőt. Az állat többi szerve légzés közben nyomást gyakorol a tüdőre, fújtatóként működik, és a szén-dioxidot visszaveti a légzőrendszerbe. A tüdő felfújható és oxigént tárolhat ingadozás vagy hosszú ideig a víz alatt.
Tüdő
Amikor a levegő bejut a rózsaszínű, szivacsos tüdőbe, a hörgők kisebb csövekbe, úgynevezett bronchiolákká ágaznak. Egyre vékonyabbá és elágazóbbá válnak, amíg alveolusokba vagy alveoláris tasakokba kerülnek, ahol gázcsere zajlik. Az oxigén felszívódik a vérbe, és a szén-dioxid kiürül.
Alkalmazkodások
Vészhelyzetekben a tengeri teknősök lélegezhetnek a kloákán, egy kis üregen a fejben. A rugalmas páncélos teknősök beállíthatják a légzésszámukat, hogy gyorsabban felépüljenek a hosszú merülési időszakokból. A bőrhátú teknősökben és a közönséges teknősökben magas a hemoglobin és a mioglobin szintje, amelyek lehetővé teszik számukra az oxigén gyorsabb szállítását a légutakon keresztül.
