Tartalom
Sokan gondolhatnak az "alternatív terv" kifejezésre, amikor megkérik őket az esetleges események meghatározására. Fiedler modelljében azonban a kontingencia "egy feltétel teljesülésétől függ". Fred Fiedler volt az első olyan tudós, aki 1967-ben "A vezetői hatékonyság elmélete" című könyvében bemutatta a helyzet hatását a vezetés sikerének meghatározása érdekében.
A stílus meghatározása
Fiedler modellje feltételezi, hogy a személyes vezetési stílust egy feladat vagy egy kapcsolat alapján határozzák meg. A feladatalapú vezetők a munka elvégzésére koncentrálnak, és általában autokratikusak. Akik a kapcsolatok felé orientálódnak, az embereket helyezik előtérbe, és kreativitást és csapatmunkát alkalmaznak egy projekt befejezéséhez.
A stílus meghatározható a Fielder által kifejlesztett "legkevésbé preferált munkatársnak" (LPC) nevezett technikával. Az LPC teszt megköveteli, hogy a vezető gondoljon arra a személyre, akivel a legkevésbé szeretett együtt dolgozni, majd rangsorolja őt számos jellemző alapján, beleértve az együttműködést, a barátságot, az őszinteséget, a bizalmat és a perspektívákat. Fielder elmélete szerint a legkevésbé túlértékelt vezetőket a kapcsolatok vezérelték, míg azokat, akik alábecsülték, feladatok vezérelték.
A helyzet meghatározása
Fiedler modellje azt is megköveteli, hogy a vezető meghatározza pozícióját. Fiedler szerint a "szituációs előnyben részesítés" három tényezőtől függ, a vezető-tag kapcsolattól, a feladat szerkezetétől, valamint a vezető pozíciójától és erejétől. A vezető-tag kapcsolatok arra a bizalomszintre utalnak, amelyet a csapattagok a vezetőjüknek adnak. A feladatstruktúra leírja, hogy a vezető és követői mennyit értenek a feladathoz. A vezető pozíciója és hatalma köze van ahhoz, hogy a vezető mekkora befolyást, például pozitív vagy negatív jutalmak elosztásának képességét hozza a helyzethez.
Alkalmazás
A Fiedler-modell alkalmazása magában foglalja a vezetési stílus és a leghatékonyabb eredmények elérése érdekében kialakított kedvező helyzet összehangolását. Például a feladatszerkezetű vezetők, akik jutalmazó erővel rendelkeznek, azokban a helyzetekben lesznek a leghatékonyabbak, amikor a csoportnak egyértelműen meghatározott feladatot rendeltek be Fiedler szerint. A párkapcsolat-orientált emberek viszont hatékonyabbak lesznek olyan helyzetekben, amikor a feladat nem egyértelmű és kreativitást igényel, és ahol a vezetőnek nincs jutalmazó tekintélye, de pozitív kapcsolatokat élvez csapatával. E két példa között számos potenciális vezetői forgatókönyv található, amelyek a célzott vezetéstől és a helyzet elősegítésétől függenek.
Erős pontok
Fiedler elméletének erőssége, hogy képes megjósolni a vezetés hatékonyságát az egyéni és szervezeti változók bevezetése alapján. Ezenkívül Fiedler modellje utat nyitott más elméletek számára, amelyek lényegében "senki sem tökéletes" vezetési stílussal rendelkeznek, például Hersey és Blanchard szituációs vezetése.
Gyengeségek
Fiedler szerint egy szervezet könnyebben megváltoztathatja a helyzetet, hogy megfeleljen a vezetőnek, mint a vezető stílusának megváltoztatása. A modell rugalmatlan, és figyelmen kívül hagyja a vezető alkalmazkodási lehetőségeit, akár edzéssel, akár személyes stílus révén. Ezenkívül azokat, akik a preferált skála közepére esnek, nem lehet döntően feladat- vagy kapcsolatorientáltnak címkézni, és a modell nem engedélyezi a részstílusokat.
