Tartalom
A recept az ismeretelmélet, az emberi tudás tudományának összefüggésében technikai és formális kifejezés. A koncepció a tudományfilozófián belül is fontos. Többek között a legelvontabb és legáltalánosabb elmélet létezik: amely mások alapjául szolgál.
Sztori
Az ismeretelmélet mindig is a tudás alapjait igyekezett felölelni. Technikai szempontból ez a terület a gondolkodás paradigmáját kereste, amelynek alapját minden más bizonyítani tudja. Alapvetően az ész vagy az érzékek voltak a tudás forrása; olyan szerzők, mint Platon vagy Baruch Spinoza, az előbbit használták, míg John Locke és David Hume az utóbbira. Más írók, például Immanuel Kant és J. G. Fitche megpróbálták kombinálni a két megközelítést. Ettől függetlenül az episztemológia minden nagy szerzője előíró elméletet kívánt megfogalmazni, hogy támogassa beszédeiket.
Típusok
A vényköteles elméletek elvont és általános tudásmodellek, amelyeken belül bizonyos következtetésekre lehet jutni. Isten, az egyetemes formák, a gondolkodás kategóriái (például idő vagy tér), az anyag, az ego és sok más fogalom a tudás támogatását szolgálta. Ha isten létezik, akárcsak Szent Ágoston vagy René Descartes, akkor ismereteink biztosak, mivel Isten garantálja a körülöttünk lévő tárgyak valóságát, beleértve saját lelkiismeretünket is. Az olyan írók, mint Friedrich Nietzche, úgy fogalmaztak, hogy a valóság olyan egyének létrehozása, amely elég erős ahhoz, hogy másokat meggyőzze nézeteikről. Ezek a receptek példái.
Attribútumok
A vényköteles elméletek nem bizonyíthatók. Axiomatikusak, ami azt jelenti, hogy ezek az eszközök, amelyek segítségével más dolgokat is bizonyítanak, paraméterek a tesztekhez. Például, ha valaki elméletet fogalmaz meg arról, hogy minden tudás az érzékekből fakad, az a tény, hogy az érzékek elkapják a való világot, nem bizonyítható. Ennek ellenére az axióma más tapasztalatok alapjaként szolgál.
Foglalkozása
A recept arra szolgál, hogy a tapasztalataink és gondolataink valósak legyenek, és ne képzeletünk alkotásai vagy megnyilvánulásai. Főként a vényköteles elméletek próbálják az igazságot valóságos és életképes kategóriának minősíteni, nem csupán relatív kifejezésként. Ha egy vényköteles elmélet igaz, akkor elértük a valóság emeletét.
Jelentőség
Az ellentmondásos előíró elméletek száma nagyrészt felelős volt minden tudás relativitásának kiemeléséért. Amit az ember gondolkodni tud, az csak akkor érvényes, ha egy nagyobb rendszer része. Az egyén azt gondolhatja, hogy 2 + 2 = 4, ha úgy véli, hogy a számok léteznek, és többek, mint szimbólumok, amelyek értéke kulturálisan meghatározott, és mindegyik szilárd, diszkrét és hatékony egységet határoz meg. A legalapvetőbb tudásalapú állítás tágabb szempontrendszert feltételez, amely előírja.
