Tartalom
A gordonkát úgy alakították ki, hogy az íjat a bal és a jobb kéz egyaránt irányítsa. Az íjkezelés olyan módszereket foglal magában, mint a "békánál", "Loure" és "spiccato". Hagyományosan a jobb kéz fogja meg az íjat, míg a bal kéz a húrokat. Hacsak nem csak hobbiként szándékozik játszani, nincs előnye, ha a bal kezével csellózik. Valójában a balkezes gordonkaművésznek előnyei vannak, ha egy előadás nagyobb szakértelmet igényel az ujjaival, mint az íjjal. A balkezes gordonkaművész a domináns kezet használja a bonyolult fogás elvégzésére, míg a jobbkezes a gyenge (bal) kezét használja erre a célra.
Kérdések az íj bal kézzel történő kezeléséről
Balkezes zenész számára a csellózás megfelelő módja az íj bal kézzel tartása és a húrok jobbal való simogatása. A hagyományos módon történő játék, vagyis a bal kéz használata az ujjakhoz, a jobb kéz pedig az íj kezeléséhez jobb munkalehetőséget biztosít. A balkezes csellisták megszakítják a zenekarok teljesítményének egységességét, növelve annak valószínűségét, hogy partnere véletlenül megérinti őt játék közben, ami esztétikailag kellemetlen hatást vált ki a közönségből. Ezenkívül, ha egy zenekarban minden nyolc csellista egy másik zenekarral ellentétes irányban kezeli íját, az a benyomás keletkezik, hogy tévesek. Emiatt érdekes megtanulni, hogy jobb kézzel tartsuk az íjat, baljukkal pedig a hangokat pengetjük.
Az íjat fogva
Az íj megtartásának helyes módja ugyanaz, függetlenül attól, melyik domináns kéz tartja a zenészt. A megfelelő egyensúly elérése érdekében az íjat a műanyag markolatban kell tartani, a hüvelykujjával alatta, a mutatóujjával pedig felül. Kiegyensúlyozza az ívet a két ujj között, és ha még mindig nincs teljes irányítása felett, gyakorolja addig, amíg ki nem tudja egyensúlyozni. Amikor elérte ezt a célt, tekerje a középső ujját, a gyűrűt és a kisujját az íj végére. Ezeket az ujjakat csak könnyű támogatásra használja, mivel az íjnak egyensúlyban kell lennie a mutató és a középső ujj között.
Kézpozíciók
Azok a balkezes csellisták, akik a bal kezüket akarják használni az íj megtartásához, a jobb kezüket kell használniuk a húrok kitépésére. Figyelembe véve, hogy a cselló szimmetrikus, a bal kéz ujjainak ugyanolyan ügyeseknek kell lenniük, mint a jobb kéz ujjainak. Ha balkezes vagy, a jobb kezed autonómiájának fejlesztése elengedhetetlen a cselló bal kézzel való játékához. Ehhez szükséges a mérlegek és az arpeggiók gyakorlása, az ujjak és a megfelelő pozíciók használatával. Minden skála kissé eltérő kombinációt használ az ujjak elhelyezését illetően, ezért kövesse az egyes kezelési ajánlásokat. Az ujjazás ugyanaz marad, függetlenül attól, hogy a bal vagy a jobb kezével játszik.
Pozíciók a cselló játékához
A cselló játékakor a déli mancs három lehetséges kézpozíciót használhat: ferde, szögletes és kézi forgatással. Döntött helyzetben a csellista a húrokat játssza, hogy kis szöget képezzen. Ez kevesebb feszültséget okoz az előadás során, ami azért fontos, mert nem köteles szigorúan 90 fokos szögben tartani az ujjait. Négyzetes helyzetben az ujjak 90 fokos szöget zárnak be a húrok felé. Ez a technika következetesebb intonációt eredményez, mivel az ujjak hasonló helyzetben vannak az egész zenében. A végső helyzet a forgatás, amelyben a kéz a lehető legkényelmesebb módon helyezkedik el az egyes hangoknál. Például a kéz egy ferde helyzet és egy 90 fokos szög között maradhat, hogy elérje az ujjak által nehezen elérhető hangokat.
