Tartalom
A pszeudoseizure-rendellenesség - más néven pszichogén nem-epilepsziás rohamok vagy PNES, olyan neurológiai rendellenesség, amelyben az egyén pszeudoseizure néven ismert epilepsziás rohamot tapasztal. Az álrohamok több szempontból különböznek a tipikus rohamoktól, bár a kettő megkülönböztetése nehéz és gyakran az epilepsziában szenvedő betegek mindkettő kombinációjától szenvedhetnek.
Meghatározás
A pszeudoseizure-rendellenesség egyfajta konverziós rendellenesség, amely olyan állapot, amelyben az ember neurológiai tüneteket mutat egyszerre a stressz és a hisztéria jeleivel. Ezt a rendellenességet a rohamokhoz hasonló tevékenységi időszakok jellemzik, amelyek során az áldozat még mindig kognitívan tisztában van a körülötte zajló eseményekkel. A pszeudoseizure-rendellenesség szorosan kapcsolódik egyénekhez, akik pszichiátriai problémákkal küzdenek, például többszörös személyiséggel és disszociatív amnéziával. Az álgörcsös aktivitás általában nem csökken az epilepszia elleni gyógyszerek alkalmazásával.
Különbségek
A pszeudózus rohamok és az epilepsziás rohamok között többféle jellemző van. Az álgörcsökben szenvedő egyének általában becsukják a szemüket, és ellenállnak a kinyitási kísérleteknek. Ezek intenzitása általában az epizód elejétől a végéig állandó marad, és minden epizód átlagosan két percig tart. A pszeudoseizure-rendellenesség sokkal gyakoribb a nőknél, különösen a fiatalabb nőknél, akiknek kórtörténetében mentális problémák vannak. Másrészt az epilepsziás rohamokban szenvedő egyének általában nyitva tartják a szemüket, és éles csípést éreznek, és az epizód intenzitása csökken, ráadásul ritkán tartanak olyan hosszúak, mint álrohamok. Az epilepsziás rohamban szenvedő személynek a rohama után magas a vér prolaktinszintje. Álrohamban szenvedő személy, nem.
Ok
Az álroham rendellenességről azt gondolják, hogy eszméletlen és akaratlan fizikai reakció az extrém fiziológiai stresszre. Ezt megerősítik olyan kutatások, amelyek azt mutatják, hogy gyakoribb a disszociatív rendellenességekben és más zavaró mentális problémákban szenvedő egyéneknél, különösen azoknál a fiatal nőknél, akiket gyermekkorban bántalmazás vagy trauma szenvedett.
Diagnózis
A pszeudo-roham rendellenességének diagnosztizálásának legjobb módja egy elektro cefalogramos videó használata, amely a roham epizódjának figyelemmel kísérését szolgálja. Ebben a módszerben mind az epizódot, mind az agy elektromos aktivitását figyelő és rögzítő elektro-cefalogramot egyszerre rögzítik. Az elektro-cefalogram különösen hasznos: mivel az álrohamok pszichológiai eredetűek, és nem az agyban bekövetkezett elektromos viharok következményei, az álrohamban szenvedő személy elektro-cephalogramja egészen más lesz, mint az epilepsziás rohamban szenvedő ember.
Kezelés
Az álgörcsök előfordulása és gyakorisága nem csökken az epilepszia elleni gyógyszerek alkalmazásával.Mivel azonban az epilepsziában szenvedő egyének valódi és álgörcsöket is tapasztalnak, önmagában az állapotot nehéz elkülöníteni és kezelni. Ha álgörcsöt diagnosztizálnak, a pszichoterápia, gyakran gyógyszerekkel, például antidepresszánsokkal együtt, a leggyakoribb kezelés.
