Tartalom
A vezetékek és kábelek az évek során fejlettebbek, és már nem csak áramellátásra vagy két eszköz csatlakoztatására használják őket. Ma a technológiához olyan kábelekre van szükség, amelyek képesek egyszerû feladatok, például telefonhuzalok, és bonyolultabb feladatok elvégzésére is, például a Gigabit hálózatokban. Hálózati adásokhoz a használt kábel általában UTP.
Azonosítás
A hálózati kábelek négy sodrott pár rézhuzalból állnak egy burkolatban, és hálózati eszközök csatlakoztatására szolgálnak. Kétféle kábel használható erre a célra: az árnyékolt sodrott pár (STP), az árnyékolás az interferencia elkerülése érdekében és az árnyékolatlan (UTP). Az STP kábeleknek van egy árnyékolása, amely egy fém hálóból áll, és mindegyik pár köré van tekerve, míg az UTP-nél nincs. Az UTP kábeleket használják a leggyakrabban, a könnyű kezelhetőség és a telepítés miatt.
Előnyök
Az UTP-kábeleket használják leginkább a hálózati kapcsolatokhoz, és a piacon a leggyorsabb rézalapú kábeleknek tekintik őket. Vékonyabbak - átmérőjük kb. 0,43 cm - és olcsóbb, mint az STP kábelek, ami hozzáférhetőbbé és könnyebben telepíthetővé teszi őket. Ennek a kábelnek több kategóriája van, a telekommunikációhoz használt 1. szinttől a 6. szintig, a nagyon nagy sebességű Ethernet hálózatokhoz. Ezenkívül ez a kábeltípus a leginkább kompatibilis a hálózati eszközökkel, és nem igényel földelést.
Hátrányok
Ez a kábeltípus érzékeny a rádiófrekvenciás interferenciára (RFI) és az elektromágneses hullámokra, például a mikrohullámokra, és sokkal nagyobb valószínűséggel szenved elektronikus zaj és interferencia, mint más típusú kábelek. Ezért ez a kábelezés nem lehet mikrohullámú sugárzók és fénycsövek közelében. Ezenkívül a jelerősítők közötti maximális kábel távolság ebben a kábeltípusban rövidebb, mint a koaxiális kábel vagy az optikai szál, ami kevésbé hatékony a jelek nagy távolságokon történő továbbítását.
