Tartalom
A változatos ügyfeleket kiszolgáló vagy több földrajzi régióban tevékenykedő nagyvállalatok dönthetnek úgy, hogy megosztott struktúrával működnek. Ez egy decentralizáltabb tevékenységtípus, amelyben az egyes részlegek különálló társaságként működnek. Ez a típusú működési formátum néhány előnnyel jár, valamint potenciális buktatókat is kínál.
Önellátás
A divíziós struktúra előnye, hogy mindegyik divízió önálló egységként működhet elszigetelten, anélkül, hogy erősen támaszkodnia kellene az anyavállalatra vagy a szervezet felső vezetésére. A részlegeknek általában saját, független irányítási struktúrájuk van, amely lehetővé teszi számukra a döntések gyors meghozatalát, gyakran mások jóváhagyása nélkül. A részlegeknek saját felszerelésük, kellékeik és erőforrásaik is vannak, ami lehetővé teszi az autonómabb működési módot.
Szakosodás
A divíziós struktúra másik előnye, hogy nagyfokú specializálódást tesz lehetővé. A hasonló tehetséggel és készségekkel rendelkező munkatársak együtt dolgozhatnak, és olyan konkrét projektekre összpontosíthatnak, amelyek segítik a divízió céljainak elérését. Mivel a részleg önállóan működik, a vezetés valószínűleg jobban ismeri a munkavállalók igényeit, ami biztosítja, hogy hozzáférhessenek a feladataik elvégzéséhez szükséges erőforrásokhoz. A hasonló gondolkodású egyének a megosztott struktúrát a csapatmunka érzésének fejlesztésének könnyebb módjának is tekinthetik.
További autonómia
Másrészt a megosztott struktúra sokkal nagyobb autonómiát eredményezhet. Minden részleg úgy tekinthet önmagára, mint a többitől teljesen elszigetelt szervezetre, és csak a saját céljainak teljesítésével foglalkozhat, ahelyett, hogy a szervezet egészének céljait követné. Ha a vállalat gyenge vezetés mellett működik, az kudarcot eredményezhet a maximális hatékonysággal és képtelen teljesíteni az általános céljait.
Emelkedő költségek
A divíziós szervezeti struktúra másik lehetséges hátránya, hogy a művelet drágább lehet. Mivel minden részleg különálló egységként működik, saját forrásokra is szükségük van, mivel az erőforrások megosztása az osztályok között nem mindig praktikus. Ez olyan erőforrások megkettőzését eredményezheti, amelyek esetleg nincsenek jobban központosítva.A divíziószervezeteknek biztosítaniuk kell, hogy minden részleg számára elosztják a céljainak eléréséhez szükséges erőforrásokat, ugyanakkor meg kell találniuk a lehető legkisebb költségek csökkentésének módját.
