Tartalom
Az írásbeli kubizmust gyakran elhomályosítja annak használata a képzőművészetben. Míg Picasso a kubista mozgalmat a festészetben definiálta, nem volt írásbeli figura, amely ugyanezt tette volna írásban. Azonban a 20. század elején néhány vezető írónak volt alkotásai kubista elemei, mint például Gertrude Stein, Pierre Reverdy, William Faulkner és Ernest Hemingway.
kubizmus
A kubizmus egy olyan művészeti stílus, amely az absztrakt struktúrát más képi elemek kárára hangsúlyozza, főleg ugyanazon objektum több szempontjának egyidejű bemutatásával és az ábrázolt objektumok alakjának széttagolásával. Gyakran úgy vélik, hogy ez csak a festészet stílusa, de a kubista gondolkodási iskola is elterjedt a zenében és az irodalomban. Példa arra, hogy ezt hogyan lehet megtenni, ha több képet veszünk egy közös objektumról, mint például a celofán, különböző szögekből, majd nagyobb darabokra vágjuk őket. Ezeket a darabokat összeillesztik, hogy egy nagyobb posztert alkotjanak a munkából. Az objektum egyszerre több szögből is látható. Ennek titka az, hogy egyetlen fotó sem mutatja az egész objektumot, de képesnek kell lennie arra, hogy egyedileg azonosítsa az összes darabot.
Kubista fikció
A kubizmus elemeit az időszak két szemléletű irodalmi figurájában láthatjuk, William Faulkner és Ernest Hemingway. Faulkner 1930-as regényében, "Bár agonizálva" van 15 rövid narratíva, amelyek összefonódnak, hogy teljes történetet képviseljenek. A történetet több különböző mesemondó szemszögéből is elmondják, ahogy Addie Bundren temetkezési menetét áthalad.Mindegyik elbeszélő elmondja a történet egy részét, és közülük sokan átfedik egymást, így az olvasónak más nézőpontja van az eseményeknek. Ez a példa arra, hogy ugyanabban a történetben több szöget mutasson be ugyanabban az időszakban, nem hagyományos módon építi fel, és az új szempontok hozzáadásával magában foglalja a plotet is. Ez a fajta töredezett narratív a kubista stílus meghatározása. Ernest Hemingway "The Sun Rises" is alkalmazza ezt a technikát. A karakterek mindegyike az első világháború borzalmaival küzd. Mindegyik narratív egy darabot ad a puzzle-nak, és ha elkészült, akkor van egy koherens vonal a történetben. Hemingway is kubizmust hoz a bekezdés szintjéhez, gyakran szándékosan megszüntetve az egyik mondat és a másik közötti kapcsolatot.
Kubista költészet
A költészet a kubista gondolat megfelelőbb formája volt, mint a próza. Gertrude Stein, Guillaume Apollinaire, Blaise Cendrars, Jean Cocteau, Max Jacob, André Salmon, Pierre Reverdy, Wallace Stevens és William Carlos Williams fontos szerzők voltak ennek az irodalmi résnek. Stevens "tizenhárom módja a fekete madár nézésének" szemlélteti, hogy a költészet több perspektívája működik. William Carlos Williams "tavaszi és minden" gyűjteménye a hangszóró szándékos kétértelműségét és a különböző nézőpontokból származó többszörös utalásokat használja a tavaszi minden szempontból. Ezek a technikák a kubista költészet referenciái.
Történelmi környezet
Kubizmus 1906-ban született Pablo Picasso és Georges Braque festményeivel. A vizuális művészet elindult, de gyorsan követte az irodalom és a zene. Bár ez az avantgárd mozgalom kezdetben zavart okozott, a festészet stílusa gyorsan elismerte a jövő művészeit és kritikusait. A stílus annyira népszerű volt, hogy 1911-ben a festők már a festészet „kubista iskolájának” részeként azonosultak. Az irodalom nem volt olyan szerencsés. A kubizmus számos olyan aspektusa, amely a festészetben és a szobrászatban is jól látható volt, nem volt olyan könnyen illeszkedik az írott szavakba. Az irodalmi kubizmus fogalma nem vált népszerűvé, és az ezt a technikát használó írókat általában "tudatáramoknak" vagy "nyelvi költőknek" nevezték, bár a definíciók könnyen cserélhetők a kubizmuséval.
