Tartalom
A Wiegand interfész olyan vezetékezési szabvány, amelyet a kártya-hozzáférési mechanizmusok és más biztonsági eszközök összekapcsolására használnak a bemeneti információkat olvasó elektronikus bemeneti rendszerekhez. A modern rendszerprotokollok változhatnak.
Sztori
A rendszer a Wiegand-effektuson alapszik, egy fizikai jelenségen, amelyet John R. Wiegand fedezett fel, aki megjegyezte, hogy egy speciálisan felépített vezetékrendszer képes érzékelni az enyhe mágneses mezőket.
Foglalkozása
A felfedezés olyan hozzáférés-biztonsági rendszerek kifejlesztéséhez vezetett, amelyek bináris kód felhasználásával kis mágneseket használnak a kártyákon és más hozzáférési kulcsokon. Az interfész három vezetéket használ, egy földelt és kettőt használ az adatátvitelhez, az úgynevezett "DATA0" és "DATA1" vagy "Data Low" és "Data High" (magas adat). A "nullák" a DATA0 vezeték impulzusai, míg az "egyek" a DATA1 vezeték impulzusai.
Bináris protokoll
A DATA0 és a DATA1 nagyfeszültségű, ha nincs adatátvitel. "Nulla" küldéskor a DATA0 vezeték alacsony feszültségű, míg a DATA1 vezeték magas feszültségű. Az "egy" küldéséhez a DATA1 vezeték alacsony feszültségű, míg a DATA0 vezeték magas feszültségű.
Kommunikációs protokoll
A Wiegand protokoll eredetileg 24 bitből állt: 8 bit belépési kódból és 16 bites azonosító kódból, amelyet a paritásbitekkel előtagoltak és utólag rögzítettek. Az első paritásbitet az első 12 bitből, míg az utolsó paritbitet a többi bitből számoljuk. A protokoll modern verzióinak hossza változó, és az adatbitek 24 és 40 bit között változhatnak.
