Tartalom
Sokféleképpen lehet az életformákat jellemzőik alapján különböző csoportokba osztani. A gram-pozitív és a gram-negatív baktériumok az összes baktérium két fő osztódását jelentik, ahol a kettő között a legszembetűnőbb különbség a sejtmembránjuk felépítésével függ össze. Bár mindkét típus fertőző betegségeket okozhat, a gram-negatív baktériumok komoly közegészségügyi problémát jelentenek, mivel sejtstruktúrájuk ellenállóvá teszi őket az antibiotikumokkal szemben.
Gram-festés
A gramfestés a baktériumok két nagy csoportra osztásának egyik módja. A gram-pozitív baktériumok ebben a folyamatban megtartják a gentian ibolya színezéket, lilává válnak, míg a gram-negatív baktériumok rózsaszínűvé válnak. Egyes baktériumok mutálhatók, például gram-pozitív baktériumok, amelyek bizonyos körülmények között gram-negatív baktériumokká válhatnak. A kettő közötti különbség a sejtmembránjukban van. Az előbbieknek vastag sejtfala van, amely főleg peptidoglikánból áll. Ez utóbbiak nagyon vékony peptidoglikán réteggel rendelkeznek, a legkülső réteget pedig egy lipoprotein molekula membrán védi. Ez azt mutatja, hogy a két sejttípus nagyon eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, és másképpen reagál a kémiai szerekre.
Antibiotikum-rezisztencia
A gram-negatív baktériumok legfőbb veszélye, hogy az általuk okozott bakteriális fertőzések nem reagálnak a szokásos antibiotikumokkal történő kezelésre. Például az ilyen típusú baktériumok ellenállnak a penicillin és a cefalosporin hatásainak, mert ezek célja a sejtfalak lebontása, amelyek nincsenek jelen gram-negatív baktériumokban. Ezeknek a baktériumoknak a külső membránja ellenáll a különféle típusú antibiotikumok hatásának, mert áthatolhatatlan. Ezért a gram-negatív baktériumok által okozott fertőzéseket nehezebb kezelni.
Kórházi fertőzések
A gram-negatív baktériumok által okozott fertőzések gyakran kórházi környezetben fertőződnek meg, és ezek a kórházi fertőzések és a halál fő okát jelentik. Azok a betegek, akiknek legyengült az immunrendszere, különösen fogékonyak, bár az erősebb immunrendszerűek is megszerezhetik az ilyen típusú fertőzéseket. Ezek a baktériumok sokáig fennmaradnak a felületeken, és gyakran katétereken, lélegeztetőgépeken vagy sebeken keresztül fertőződnek meg. A testbe kerülve általában behatolnak a véráramba, fertőzést okozva. A gram-negatív baktériumok gyakran részt vesznek húgyúti fertőzésekben és a lélegeztetőgéppel társult tüdőgyulladásban.
Kezelés
Mivel a gram-negatív baktériumok annyira ellenállnak az antibiotikumoknak, a kezelés nehézkes vagy akár lehetetlen is lehet. Két antibiotikum van erre a célra, ezek a kolisztin és a polimixin B., amelyeket az 1940-es években fejlesztettek ki. Mindkettőnek azonban vannak súlyos mellékhatásai, például ideg- és vesekárosodás. Ezekkel a gyógyszerekkel végzett kezelés veseelégtelenséghez vezethet. Egyes gram-negatív baktériumtörzsek is ellenállnak ezeknek az antibiotikumoknak.
