Tartalom
A tőr, a tőr és a tűsarkú a kések neve, amelyek népszerűek voltak a középkorban és a reneszánszban. Noha a penge hossza megegyezik, mindhárom kés különböző földrajzi régiókból származik: Skóciából, Franciaországból, illetve Olaszországból. Mindegyik kést más célra fejlesztették ki, és az idők folyamán más igényekkel. A nehézfegyverek kifejlesztése előtt tőröket és más típusú tőröket használtak a vágáshoz, majd a páncél megvalósítása után a tőröket és a tűsarkúkat inkább áttörték.
Tőrtörténet
A tőr skót penge, amelyet hagyományosan a felvidéki skótok hordanak. Fő célja és a kés leggyakoribb használata a mindennapi vágás volt, bár szükség esetén fegyverként is használható volt. A legtöbb tőrnek csak egy penge van, vagyis csak egy penge volt éles. A skót szokások újjáéledése az 1700-as években arra késztette a tőrt, hogy a hagyományos felvidéki ruházat részévé váljon. Ma a legtöbb tőr szertartásos, és nincs éles pengéjük.
A tőr története
A tőr könnyű, erős, megerősített pengéjű tőr. Az 1500-as években Franciaországban készült "poniard" (angol) név a francia "ponignard" egyik változatából származott. A tőröket főként szúráshoz és szúráshoz készítik, széles védőburkolatokkal és általában a fogantyún átnyúló oldalsó gyűrűvel a kéz védelme érdekében. A tőrpengék nem élesek és általában hornyokkal rendelkeznek a penge testében, nagyobb sűrűséget adva a pengéhez, és megkönnyítve a fúráshoz való felhasználást.
A tűsarkú története
A Stilettoa rövid kés, erős, vékony és hegyes pengével. A kizárólag fúráshoz készült tűsarkú cipőknek nincs pengéjük, de az erősebb behatolás érdekében általában háromszög alakú vagy négyzet alakú pengéket használnak. Az eredetileg Olaszországban gyártott fő cél a láncszemgyűrűk és a páncél gyenge pontjainak átfúrása volt.
Hasonlóságok
Mindhárom kés széles fegyverrel együtt használható fegyverként. A tőrt és a tűsarkat a fóliával együtt széles körben alkalmazták a személyes harcban, míg a tőrt kétpengés karddal vontakozó fegyverként.
