Tartalom
A mitokondriumok és a kloroplasztikák az eukarióta organizmusokban (például sejtmaggal rendelkező organizmusokban) található organellumok. Annak ellenére, hogy nagyon különböző funkciók vannak (a mitokondrium főként energiát termel a sejt számára, és a kloroplasztok részt vesznek a fotoszintézisben), e két organella felépítésében hasonlóság mutatkozik, amely az endoszimbiózis néven ismert folyamaton keresztül magyarázható.
Mitokondria
Az eukarióta organizmus mitokondriumainak fő célja az energiaellátás a sejt többi részében. A mitokondriumokban adenozin-trifoszfát (ATP) molekulákat állítanak elő és tárolnak. Az ATP a sejtlégzés eredménye, és egy táplálékforrást igényel (amelyet fotoszintézissel állítanak elő autotróf organizmusokban vagy külsőleg fogyasztanak heterotrófiában). A mitokondrium mennyisége sejtekben változik; az átlagos állati sejtben több mint 1000 van.
Kloroplasztok
A fotoszintézis kloroplasztokban fordul elő autotróf organizmusokban, például növényekben. A kloroplaszton belül van a klorofill, amely megragadja a napfényt. Ezután víz és szén-dioxid kombinációjával a fény glükózzá alakul, amelyet aztán a mitokondriumok felhasználnak ATP-molekulák előállítására (ATP-t a kloroplasztikus fotoszintézis során is termelnek). A kloroplasztban lévő klorofill az, ami zöld színt ad a növényeknek.
Hasonlóságok
A legnyilvánvalóbb hasonlóság a mitokondrium és a kloroplaszt között az, hogy részt vesznek a sejt táplálásában, mivel mindkettő valamilyen energiát termel és tárol. Másik hasonlóság, hogy mindkettő tartalmaz bizonyos mennyiségű DNS-t (bár a DNS legnagyobb része a sejt magjában található). Ami a legfontosabb, hogy a mitokondriumok és a kloroplasztok DNS-e nem azonos a magéval, és kör alakú, amely a prokariótákban (egysejtű, mag nélküli) lévő DNS alakja. Az eukarióta sejt magjában lévő DNS spirális, kromoszóma formájában.
Endoszimbiózis
A mitokondriumokban és a kloroplasztokban található DNS szerkezete közötti hasonlóságot az endoszimbiózis elmélete magyarázza, amelyet eredetileg Lynn Margulis javasolt 1970-ben "Az eukarióta sejtek eredete" (Az eukarióta sejtek eredete) című munkájában. . Margulis elmélete szerint az eukarióta sejt a szimbiotikus prokarióták találkozásából származott; gyakorlatilag a prokarióta sejtek egyesültek, és végül egyetlen sejtekké fejlődtek. Ez az elmélet megmagyarázza, hogy a mitokondriumoknak és a kloroplasztoknak miért van még mindig saját független DNS-jük, mivel azok maradványai annak, ami korábban egyedi organizmus volt.
