Tartalom
A kígyók láb nélküli hüllők, amelyek testüket oldalirányú csúsztatással hajtanak előre vagy oldalra, és többségük a földön vagy a fákon él, bár egyes típusok az óceánban vagy édesvízi tavakban és tavakban élnek. Más hüllőkkel, madarakkal és apró emlősökkel táplálkoznak, és petesejtesek lehetnek, ami azt jelenti, hogy tojásokat raknak, vagy petesejteket, amelyek petéiket belsőleg inkubálják, mielőtt kisgyermekeiket megszülik. Ezen jellemzők egyike túlsúlyban van, de egyes családokban vannak kivételek.
Colubrids (colubridae)
A colubrid család általában petesejtből áll, bár egy kivétel van: a harisnyakötő kígyó. Különböző élőhelyeken, sőt háziállatokként élnek. A nyár folyamán a nőstények száma néhány és néhány tucatnyi kígyó között születik meg, és mivel mérsékelt éghajlaton élnek és alacsony hőmérsékletnek vannak kitéve, a harisnyakötő kígyók megtartják petéiket és inkubálva tartják őket, így a csibék születésük előtt megfelelően fejlődjenek.
Boids (Boidae)
A boidák családját reprodukciós módszerük alapján két kategóriába sorolják: jó és piton. A környezet jelentős szerepet játszhat a petesejtes vagy ovoviviparis kígyóknál. A python kígyók főként trópusi régiókban élnek, és testük meleg hőmérséklete miatt nincs oka a tojások visszatartására. A jó kígyók azonban a trópusoktól messze délre vagy északra találhatók, és emiatt nagyobb valószínűséggel megtartják petéiket a szülés előtt. A baba kikeltek sima hártyákban születnek, ahonnan azonnal megszabadulnak.
Vipers (viperidae)
A viperák általában ovoviviparusok, a viperidae családba olyan fajok tartoznak, mint a szőlőkígyók és a csörgőkígyó. Ezek az ovoviviparus nők akár egy évig is hordhatják a petéiket a gyomrában, és a terhesség ideje alatt a viperák nem tudnak táplálkozni, és nehézségeik vannak megvédeni magukat a ragadozóktól. A kölyökkutyák általában nyálkás zsebek nélkül születnek, és röviddel a születés után szabadon mozoghatnak.
