Tartalom
Az Elodea évelő vízi növény. Virágzásakor fehér virágokat hoz létre, három szirommal, amelyek a víz felszínén úsznak. Légzéskor az elodea buborékokat termel. Ez a tulajdonság hasznos eszközzé teszi a növényi szerkezetek és az energiatermelés képességének tanulmányozásában.
Fotoszintézis
Az elodea tét (szegmens) levelein felbukkanó buborékok tulajdonképpen egy fotoszintézis néven ismert folyamat származékai, amelyek a növényekben és az algák egyes formáiban fordulnak elő. A folyamat a fényenergiát egyfajta tárolt kémiai energiává alakítja, mint a cukor. A klorofill és a béta-karotin fontos szerepet játszik ebben az átalakulásban. A legtöbb növényben ez a folyamat a levelekben, míg a fotoszintézis kisebb mértékben a szárakban következik be.
Sejtszerkezet
Az elodea sejtszerkezete ideális jelölt az oxigénen végzett kísérletekhez. A vízben úszó, frissen vágott elodea a leginkább megfigyelhető buborékokat hozza létre. A fotoszintézis bekövetkezésekor az elodeas a levelekből keletkező oxigént a szárba továbbítja. Némi oxigén távozik a levelekből, hogy oxigénbuborékokat képezzen a vízben, de többségük a szárból a sejten belüli levegő nagyobb tereinek eredményeként távozik. Ezek a szárterek kevésbé tömörek, mint a leveleké, ez magyarázza ezt a jelenséget.
Aerenchyma
Az aerenchyma a nagyobb intracelluláris légterek leírására szolgál, például az elodeában. A vízi növények számára biztosítja az átalakított oxigén szállítását a fénytől a gyökérig. Ez a hatékony intracelluláris kialakítás lehetővé teszi a szén-dioxid emelését az elodea gyökereitől a száráig és a levelekig a hatékony felhasználás érdekében. A gyors fotoszintézisen átesett növény hajlamos oxigénes gázvegyületet fejleszteni az aerenchymában. Az eredmény a buborékok repedése a gáz felszabadulása után.
Megfigyelhető buborékok
Az elodea által előállított megfigyelhető buborékok sora segíthet meghatározni a fotoszintézis sebességét. A keletkező oxigénbuborékok azonban csak hozzávetőleges mérések. Mivel az oxigén képes oldódni a vízben, nem minden válik gázzá és buborékok formájában jelenik meg. A fotoszintézishez használt fény típusa meghatározza a keletkező oxigénbuborékok mennyiségét is - minél több hőt bocsát ki a fényforrásból, annál forróbb lesz a víz. Minél magasabb a vízhőmérséklet emelkedése, annál kevésbé valószínű az oxigén oldódása. Ennek a forgatókönyvnek az eredménye az oxigénbuborék-termelés.
