Tartalom

• I. világháború (1914-1919)
• A bolsevik forradalom (1917-1921)
• Világháború (1936-1945)
• A hidegháború (1945-1989)

A 20. század folyamán Oroszország mind a polgárháborúban, mind a világháborúban részt vett. Az első világháború alatt az ország Németország ellen harcolt, miközben felkészült az ausztriai konfrontációra. Ugyanakkor a kormány harcolt az embereivel, akiknek az volt a célja, hogy forradalmat hozzanak az államban. Az oroszok már a második világháborúban ismét összecsaptak Németországgal. Ennek a háborúnak a végén pedig Oroszország és az Egyesült Államok egy nem fizikai harc közepette versengtek annak bizonyításáért, hogy melyik országnak van jobb ideológiája.

I. világháború (1914-1919)

Oroszország részvétele az első világháborúban akkor kezdődött, amikor II. Miklós cár úgy döntött, hogy az ország támogatja az Ausztria elleni háborút. Ez a mozgósítás azonban háborút váltott ki Németországgal. Felkészületlen hadsereggel a Szovjetunió gyorsan vereséget szenvedett az 1914-es tanenbergi csata során. A BBC szerint a Tannenberg-konfliktus és a Mazuri-tavak első csatája során a Szovjetunió több mint 250 000 embert veszített. Az első világháború egyik - ha nem a legnagyobb - vereségében a Szovjetunió 1915-ben elvesztette lengyel területét a németek előtt.

A bolsevik forradalom (1917-1921)

A bolsevik forradalom, amelyet néha orosz forradalomnak is neveznek, valójában két forradalom volt, amely 1917-ben kezdődött az országban. Az első, a februári forradalomnak nevezett II. Miklós cár lemondott a trónról; az októberi forradalom néven ismert másodikban a bolsevikok elűzték a kormányt. A bolsevikok az orosz szociáldemokrata párt megosztottságából fakadó politikai pártok voltak. Az első világháború következményeitől, például az alacsony élelmiszer-ellátottságtól, az inflációtól és a munkanélküliségtől kezdve a szovjetek a helyzettel elégedetlenül forradalmi pártokhoz, például a bolsevik párthoz csatlakoztak. Lenin száműzetéséből visszatérve olyan jelszavakkal tudta motiválni a forradalmárokat, mint a híres „Kenyér, béke és föld”.

Világháború (1936-1945)

A második világháborúnak pusztító következményei voltak a Szovjetunióra nézve, és 25 millió szovjetek halálát okozta. Az ország és Stallin hadparancsnok számára a legnagyobb kihívás Hitler 1941-es inváziója volt az országban. Alig egy hét múlva a németek már megöltek vagy megsebesítettek 150 000 szovjet katonát. Ennek eredményeként Németország tovább költözött az országba, amíg el nem ért a fővárosba, Moszkvába. A moszkvai csata során Sztálin 6000 állampolgárt ölt meg, mert nem akartak harcolni a csatában. Ezután a német katonák Sztálingrádba költöztek, ahol a szovjetek váratlan dühével találkoztak kéz a kézben. 1944-ben a Szovjetunió visszavonulva követte a német hadsereget, 1945 áprilisában pedig az orosz győzelmet jelképezte, amikor Berlinben felvetették a Szovjetunió zászlaját.

A hidegháború (1945-1989)

Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti hidegháborút "hidegnek" tekintik a fizikai harc hiánya miatt. Az USA és a Szovjetunió konfliktusban volt a két ország által elfogadott politikai ideológiák miatt: az USA kapitalista és demokratikus ideológiával, a Szovjetunió pedig kommunista diktatúrával rendelkezett. A háború soha nem eredményezett fizikai harcot, mivel mindkét oldalon elterjedt a nukleáris fegyver. A vita azonban a Szovjetunióban 1989-ben a kommunizmus összeomlásával ért véget.