Tartalom
A szarvasmarha-tuberkulózis (Mycobacterium bovis) egy bakteriális betegség, amely a tüdőt érinti. Fertőző és krónikus, amint létrejön. Általában a szarvasmarhákat érinti, de bármely melegvérű állatra átterjedhet, beleértve az embereket is. Ez a fajta tuberkulózis nagyon hasonlít az emberi tuberkulózisra. A tünetek gyakran csak akkor jelennek meg, ha a betegség már előrehaladott állapotban van. Ez a betegség világszerte megtalálható, bár egyes országokat, különösen Európában, tuberkulózistól mentesnek nyilvánítottak.
Klinikai tünetek
A szarvasmarha-tuberkulózis korai szakaszában általában nincs kimutatható tünet, és néhány hónapba telhet, mire az első tünet megjelenik. A fertőzések is évekig szunnyadhatnak, aktiválódhatnak, amikor az állat stresszbe kerül vagy öregszik. Az első észlelt tünet egy produktív köhögés lehet, amely krónikussá válik, miután a baktériumok teljesen megtelepedtek az állat tüdejében. Ez tüdőgyulladássá válhat. Alacsony láz is jelen lehet. Bár a fertőzés gyakoribb a tüdőben, az agyat, a vesét vagy a gerincvelőt is érintheti. A korai stádiumban lévő fertőzések rendszeres teszteléssel detektálhatók olyan helyeken, ahol felszámolási programok léteznek. Ha fertőzött szarvasmarhákat találnak, az egész állományt meg kell semmisíteni. A telepet ezután fertőtlenítik, és legalább 30 napig fertőzésmentesnek kell maradnia, mielőtt új állományba engedik.
Látható tünetek
A betegség előrehaladtával az állat étvágyhiány miatt fogyhat. A köhögés súlyosbodik, különösen hidegben vagy amikor az állat testedzik. Letargikus és gyenge lesz. Amikor az állatok elérik a végső stádiumot, súlyos légzési nehézségeket tapasztalhatnak. Az állatorvos észlelheti a duzzadt nyirokcsomókat, és súlyos esetekben megrepedhetnek és lefolyhatnak. A duzzadt nyirokcsomók elzárhatják az ereket és a légutakat is, ami nagy szorongást okoz az állatnak. Az emésztőrendszer érintettsége esetén az állatállomány székrekedés vagy hasmenés jeleit mutathatja. A felszámolási programok révén kevés állat éri el a betegség súlyos szakaszait.
A halál után talált sérülések
Az elhullott vagy a vágóhidakon talált szarvasmarhák granulomatózus elváltozással rendelkeznek a nyirokcsomókban és a tüdőben. Ezen kis tályogok némelyike csak a boncolás során végzett alapos vizsgálat során látható. A elváltozások a nemi szerveken is ritkán találhatók meg.
